Külön érdemes röviden szólni a diákhitelről, amelyet nem egy pénzügyi szolgáltató, hanem a Diákhitel Központ Zrt. nyújt. A diákhitelek felügyeleti kérdéseivel szervezetileg nem az MNB, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkozik. A diákhitel az előzőekben említettek szemben különleges konstrukció, amelynek természetesen megvannak a maga előnyei és természetesen kockázatai is. A diákhitel a középiskolai tanulmányaikat elvégő azon tanulók számára lehet fontos, akiknek tervei között szerepel a felsőoktatási intézményben történő továbbtanulás és felvételt nyernek egy főiskolára vagy épp egyetemre.
Ekkor ugyanis lehetősége van többek közt a hallgatói évek alatt felmerülő, illetve egyéb kiadásait fedezni attól függően, hogy melyik típusú diákhitelt veszi igénybe. Az ugyanakkor fontos, hogy a diákhitel, mint a neve is mutatja, ugyanolyan hitel, mint a többi: a folyósított összegért cserébe természetesen azt vissza kell fizetni, annak kamataival, költségeivel együtt. A diákhitel abból a szempontból is speciális pénzügyi terméknek mondható, hogy törlesztésének mértéke az ügyfél jövedelmének összegétől függ, és ennek folytán nem is határozható meg pontosan előre sem a futamidő, sem pedig a havonta fizetendő törlesztőrészlet nagysága sem.
Diákhitel 1 – a szabad felhasználású hitel
Az úgynevezett Diákhitel1 szabad felhasználású, azaz ilyenkor nem kerül meghatározásra, hogy a hallgató a folyósított összeget mire használja fel. Fontos, hogy ez esetben lényegtelen, miszerint a hallgató milyen finanszírozási formában vesz részt a felsőoktatásban: állami finanszírozásban (azaz amikor tanulmányai költségeit az állam állja) vagy pedig önköltséges képzésben tanul (ekkor saját maga fizeti a tandíjat), ugyanis azt finanszírozási formától függetlenül bármelyik hallgató felveheti. Ugyanakkor itt bizonyos korlát érvényesül, mivel legfeljebb havi 50.000 Ft felvételére kerülhet sor. Kamata alacsonynak mondható, fontos, hogy a kamatláb változó.
Diákhitel 2 – a célhoz kötött hitel
A Diákhitel2-t az előző konstrukcióval szemben csak és kizárólag azon hallgatók vehetik fel, akik önköltséges képzésben vesznek részt. További eltérés, hogy legfeljebb a képzés teljes költségét lehet folyósítani, és az nem szabad felhasználású: értelemszerűen kizárólag a képzési költség fizetésére lehet azt fordítani. A jelenlegi kamatlába ennek még a Diákhitel1-nél is alacsonyabb az állami kamattámogatásnak köszönhetően. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az állam felvállalja a tőke után fizetendő kamatok egy részének megfizetése kötelezettségét és az ügyfél helyett az adott részt kifizeti.
A diákhitel felvétele felelős döntést igényel!
Csakúgy, mint a különböző hitelek esetében, a diákhitel kapcsán is igaz, hogy körültekintő döntést kell hoznia a hallgatónak annak felvétele esetén. Az ugyanis a hitelkonstrukció jellege miatt azt jelenti, hogy hosszú évekre nyúlóan kötelezi el magát arra vonatkozóan, hogy havonta fizeti a törlesztő-részleteket. Erre az egyetemi/főiskolai évek után kerül sor, azok bizonyos értelemben véve „türelmi időnek” minősülnek: a kapott pénzösszeg visszafizetését ugyanis részletekben meg kell kezdeni azt követően, hogy a hallgatói jogviszony megszűnt.
Fontos tudni a Diákhitel 1-2 kapcsán, hogy egészen a hitel felvételének első napjától a visszafizetés napjáig a tőkére naponta kerül a kamat felszámításra, méghozzá kamatos kamat. Ez azt jelenti, hogy azon kamatok, amelyek fedezésére nem elegendő a befizetett törlesztőrészlet, „hozzáadódnak” az év végi tartozáshoz: ezt hívjuk a hitelkamatok tőkésítésének. Azaz a következő évben már a kamatok kiszámításánál ezt a növelt összeget kell figyelembe venni a tartozás összeszámolásakor, a kamatok ehhez fognak még pluszban hozzáadódni.
Érdemes előtörlesztéssel élni, amint lehetőség van rá!
Ennek megfelelően, aki a diákhitel felvétele mellett dönt, tisztában kell lennie azzal, hogy a felvett hitelösszeg – folyamatos előtörlesztés nélkül – a visszafizetés megkezdését követően is nőhet. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy ha valaki a felsőoktatási évek alatt nem él az előtörlesztés lehetőségével, akkor sokkalta nagyobb összeggel találja magát szemben, mintsem ha lehetősége szerint visszaforgatott volna valamennyit a rendelkezésére álló jövedelemből a hitel törlesztésre. A törlesztés első két évében a kötelező törlesztés összege nagyon alacsony, ami azt is jelenti, hogy a befizetésre kerülő részlet még a kamatok fedezésére sem elengedő sokszor.